75 éve indították az amerikaiak a Bosszú-hadműveletet

Elsőre furcsának tűnhet, hogy a németekhez való közeledést és az USA elleni háborút a legvégsőkig ellenző, nyugati műveltséggel rendelkező, angolul folyékonyan beszélő Jamamoto miképpen válhatott az egyik leggyűlöltebb és leginkább rettegett emberré az amerikaiak szemében. Tudni kell ehhez, hogy a második világháború küszöbén álló Japánban két katonai klikk versengett egymással a hatalomért, az egyik a Tódzsó Hideki vezette, többségében a hadsereg vezetőiből álló háborús párt, a másik pedig a császári családdal jó kapcsolatokat ápoló, jobbára a haditengerészet tisztjeit tömörítő csoport volt, akik ellenezték a háborút, leginkább azért, mert megnyerhetetlennek tartották.

Háborús miniszterelnök

A küzdelemből végül Tódzsó került ki győztesen és miniszterelnöki kinevezésével el is dőlt, hogy Japán hamarosan belép a háborúba. Sokan egyből temetni kezdték a kormányfő régi ellenlábasának számító Jamamoto karrierét, akit nem sokkal korábban neveztek ki a haditengerészet összevont flottáinak főparancsnokává. Azonban Tódzsó pontosan tudta, Jamamotonál alkalmasabb embert nem talál a feladatra, továbbá azzal is tisztában volt, hogy a vitáik ellenére a tengernagy hűsége a császárhoz és a birodalomhoz megkérdőjelezhetetlen, és ha Japán háborút indít, abban Jamamotora számítani lehet. Így is történt, Jamamoto először komoly reformokat hajtott végre a haditengerészetben, javított az anyahajókról indítható repülőgépek (elsősorban a félelmetes Zero és a G4M bombázó) hatótávján, majd ő tervezte meg és hajtotta végre a Pearl Harbor elleni „megelőző csapást”.

A rajtaütést követően szintén ő volt az, aki felügyelte a jelentősebb japán hódításokat, tehetséges beosztottjai több helyen is vereséget mértek az amerikaiakra (Fülöp-szigetek, Wake-sziget, Jáva-tenger), majd a hogyan tovább kérdése okán újra szembekerült a hadsereggel. A katonai vezetés egy indiai vagy egy ausztráliai partraszállásban gondolkodott, míg Jamamoto egy végső, döntő vereséget akart mérni az amerikai flottára. Többek között a Doolittle-rajtaütés hatására végül az ő álláspontja kerekedett felül és engedélyezték neki, hogy megtámadja az amerikaiakat.

A kulcs az információ

A midwayi csatában azonban súlyos vereséget szenvedett, ennek elsődleges oka az volt, hogy az amerikaiaknak ekkorra sikerült megfejteniük a japánok kommunikációs rejtjelkulcsát és innentől kezdve szinte mindenről tudtak, amit a japán haditengerészet tervezett. A vereség után Jamamotot rövidebb pórázra fogták és kénytelen volt a haditengerészet hagyományos, általa nem is alaptalanul elavultnak és hibásnak tartott stratégiáját követni. A Guadalcanalnál elszenvedett újabb nagy vereség erősen lerontotta a japánok harci morálját és a tengernagy ezért döntött úgy, hogy sorra végiglátogatja a japán támaszpontokat, gatyába rázandó egy kicsit a katonák lelkivilágát. Azonban a SIGINT elfogta a részletes, leszállási és felszállási időpontokkal is ellátott útitervét tartalmazó üzenetet, így az amerikaiak pontosan tudták az utazás első pillanatától kezdve, hogy merre jár Jamamoto és Roosevelt utasítására úgy határoztak, eljött a bosszú ideje.

1943. április 18-án a pápua új-guineai Rabaulból felszálló két G4M bombázóból és hat Zerobol álló konvojára lecsapott 16 P-38-as Lightning vadászgép és cafatokra lőtte a japán tengernagyot szállító bombázógépet. A sors iróniája, hogy Jamamoto épp egy olyan gépben lelte halálát, melyet a hatótáv javításának érdekében az ő parancsára gyengítettek meg még annak idején.

Fotó: History.info