170 éve született meg a polgári Magyarország

Az Európán végigsöprő forradalmi hullám 1848 februárjában aktivizálta a villámgyors ügyintézéssel addig távolról sem vádolható utolsó rendi országgyűlés képviselőit. Az ellenzék magját alkotó művelt, nyugati mintájú, széles körű politikai és gazdasági reformokat követelő, liberális nemesi kör (Batthyány, Wesselényi, Kossuth és bár bizonyos fenntartásokkal, de ide sorolható Széchenyi is) ekkorra látta beérni az évtizedes reformkori diétai csatározások során képviselt politikáját.

1848. március 3-án, Pozsonyban Kossuth Lajos 10 nappal a bécsi és 12 nappal a pesti forradalom előtt alkotmányt követel nem csak Magyarországnak, hanem az örökös tartományoknak is. Az országgyűlés ellenzéki csoportjának munkájához képest a később kirobbanó forradalom egészen marginális jelentőségű volt, hiszen a képviselők által már Petőfiék akcióját megelőzően összeírtak nagy vonalakban korreláltak a pesti fiatalok hirdette 12 ponttal, ráadásul március 15-én a fővárosi eseményekkel egy időben Kossuth már úton volt Bécsbe, hogy az uralkodó elé terjessze a diéta követeléseit. A legerősebb érv a pesti forradalom mérsékelt jelentőségére az a tény, hogy az első felelős magyar kormány megalakulásából a papíron győztes forradalom vezetői kimaradtak, egy márciusi ifjú sem kapott tárcát, ellenben a már fentebb említett művelt, évtizedes politikai múlttal rendelkező, felkészült, liberális nemesi csoporttal, akik a kilenc tárcából hetet vallhattak magukénak.  A maradék kettőből a hadügyér Mészáros Lázár, mivel katona volt, ezért nyíltan nem politizálhatott, azonban közvetve rengeteg szálon kapcsolódott az előbbi csoporthoz, a kormány utolsó tagja sem a pesti radikálisok, hanem a konzervatívok közül került ki. Esterházy Pál herceg személye ugyanis biztosíték volt Bécs számára, hogy a magyar kormány némi sarkítással nem válik a begőzölt, szabad idejükben arisztokratavért vedelő jakobinus hordák fellegvárává.

Természetesen a legégetőbb feladata az országgyűlésnek ebben az időszakban az idejét múlt rendi keretek lebontása volt, melyek komoly akadályait képezték a reformoknak. Meg kellett szűntetni a jobbágyság intézményét, fel kellett számolni a nemesi adómentességet, teremteni kellett önálló hadsereget és azt finanszírozni képes pénzügyet, kiterjeszteni a nem nemesekre is a választójogot, szabályozni az országgyűlés működését, bevezetni a szabad sajtót stb.

A néhány hét alatt elkészült törvénycsomagot 1848. április 11-én látta el kézjegyével az uralkodó, ami amellett, hogy a polgári állam kezdeteit jelentette, az önvédelem passzusait is tartalmazta, így a szeptemberi fordulatot követően legitim módon védhettük meg magunkat minden külső és belső támadással szemben az áprilisi törvények értelmében. A csomag jelentőségét aláhúzza az a tény is, hogy 1867-ben ez képezte alapját a kiegyezésnek, egyedül az önálló hadsereg kérdése volt az, amibe Ferenc József nem volt hajlandó belemenni, de egy évvel később az ügyes diplomata Andrássy, bár némi megkötésekkel (nem lehetett tüzérsége), de képes volt leboltolni az önálló magyar honvédség felállítását is. Mindezeken felül tovább emeli a törvénycsomag meghatározó jelentőségét az is, hogy egyes cikkelyei (pl. az 1848. évi III.) több rendszerváltás is túlélve még vagy 100 évig hatályosak maradtak.